2012.02.23. 20:56
Les mystères
Szóval most a pajtásomra várva le kell hogy írjam, ma végre rávettük magunkat Oanaval, hogy a szabadnapon elmegyünk kondizni nem is volt olyan rossz. Minden blogbejegyzést szóval-lal akarok kezdeni, maradjon is ez így. Tegnap elolvastam Gábor újabb kalandjait a nagy és érthetetelen USA-ról és annyira jól és viccesen ír, hogy majd leestem az ágyról a röhögéstől (mostanában ez történik velem, de csak mert nem elég hosszú a netkábel ezért az ágy szélére vagyok kényszerülve) itt a franciák nem olyan viccesek, de csöppet sem antipatikusak, mint azt ahogy nagyon sok ember gondolja róluk. Én is tele előítélettel mentem ki, most meg ott tartok, hogy Angliában több negatív élményem volt összesen 9 hét alatt, mint itt szeptembertől. De ezt Yolene is megerősítette kicsit megbántva, mondjuk azt is hozzátette, hogy északon sokkal kedvesebbek a franciák.
Voltak újabb kalandok Beatrice-szal és megfogadtam, hogy leírom, mert olyan szürreálisak, csak sajnos elfelejtettem, mindenesetre Mme Bottieau levágatta a haját, ami a rettenetes összképen cseppet sem változtatott.
Büszke vagyok a Lillalára, hogy talált szállást Lilleben a couchsurfingnél (gyengébbek kedvéért: ez egy nagyon szimpi hálózat szerte a világon, beregisztrálsz és embereket ismersz meg, akiknél aztán ingyen lakhatsz, majd hozzád is mehetnek ingyen aludni, általában ez csak pár napra érvényes, nekünk most a legtökéletesebb) mivel én a petit lakomban nem tudok elszállásolni két főt, de még egyet is necces lenne.
szóval a rejtélyek: pár napja 23 óra körül elég szenvedélyesen bekopogtak hozzám, de mivel már félálomban voltam, nem nyitottam ajtót, gondoltam ha ég a ház akkor a nagy ablakon is tudok ki tudok menekülni. Reggel nyitom az ajtót, erre mit látnak szemeim, valaki nói csillámos rúzzsal ráírta az ajtómra, hogy Good plusz egy szivecske nos ebből semmire sem tudok következtetni pláne hogy senkivel nem beszélek angolul. Nem is gyanakodhatok senkire, mivel még mindenki nagyon beteg, meg nem tudom mi van de ez a koli eléggé kihalt mióta csomóan hazamentek. Szóval Pajtás innen is üzenem:1. ne aggódj 2. ne féltékenykedj!
Szombaton veszek jegyet jövő heti Amsztira, ha a pajtás is akarja minden fontosabb múzeumot beiktatunk, mivel a városnéző sétálást csak a belvárosban érdemes megtenni és akkor marad egy csomó időnk kávéra (ami komolyan hiányzik az életemből) meg egyebekre.És itt a fontossági sorrendet kell érezni :).
Mostanában születik Hajni barátnőm kisbabája meg a Krisztáé májusban, gondolok rátok csajok előre a kisbébikkel!
Én nem tudom, hogy a Legendás, hogy van vele, de állandóan millió gépelési hibát vétek, ami annyit jelent ennyi mára, mert elment a kedvem.
JA és még valami: Un monstre a Paris, ha mutatnak egy közelit a bolha haláláról tuti elsírom magam, de így csak örültem a cuki daloknak! Szóval a bolhás soundtrack mindekinek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.