Szóval ha Whitney Houston akkor nekem egyből a gyönyörű hangja és puckóka jut eszembe.

Amikor kicsike voltam és nagyon hiszékeny akkor azt is elhittem apukámnak, hogy ő volt az első felesége (persze mindent bevettem neki) és még csodálkoztam is hogy elhagyta ezt a "szép nénit" éccsanyáért. Na nem mintha nem lett volna a váltás minőségi.

Azóta valahogy mindig is úgy éreztem hogy ő az én mostohaanyukám(nem sokat hangoztattam) és nem csupán egy egyszerű énekesnő. Imádtam a több mint testőrben és nagyon utáltam a férjét aki rávette a drogokra és verte. Örültem amikor 2007-ben visszatért bár az új albumát nem szerettem annyira, mint a régieket.  Azt se sokan tudják, hogy ő volt a híres Aretha keresztlánya. Ejnye Miss Franklin jobban is vigyázhatott volna a keresztlányára.

Régen Évi mama mondta nekem, hogy szereti amikor a kocsiban együtt éneklem Whitneyvel az i wil all will love you-t. Bizonyám. Nem adtam alább. Legeslegjobb soul~gospel énekesnő volt.

Örülök hogy kicsit a Te zenéden is nőhettem fel, love u Whitney, nyugodj békében.

Szentimentális postom mellé még: most már nyugodtan nyomhatnál egy duettet fent Michael-lel...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.